Header Ads

Paul "Triple H" Levesque fenekestül felforgatja a WWE-t


Paul Levesque, azaz Triple H, generációja egyik legkiválóbb előadója volt, a közelmúltban pedig vezető erővé vált a színfalak mögött, mint a Birkózói, Kreatív és Live Event osztályok operatív alelnöke. Az NBC Sports arról kérdezte HHH-t, hogy mit keres az új tehetségekben, miért volt ekkora kihívás számára az NXT elmúlt éve, és hogyan tálalja az új előadókat Vince McMahon-nek. A számos érdekességet feltáró interjút a Szorító Podcast műsorvezetője és a HCW munkatársa, a Doktor fordította le magyar nyelvre.

- Elképesztő in-ring karriered volt, tizennégyszeres világbajnok lettél. Most, ahogy végignézek az idei WrestleMania cardon, szembeötlő, hogy milyen sokan vannak, akik az NXT-ből érkeztek, és azon tűnődöm, hogy mit tudtál hasznosítani az előadói korszakodból, amikor új tehetségeket kellett kiértékelned.
- Te jó ég... szinte mindent, amit azóta tanultam, hogy legelőször beléptem az ajtón. A vicces dolog az, hogy én a teljes pályafutásom alatt egyedi helyzetben voltam, mert már a kezdetektől fogva lenyűgözött a színfalak mögötti munka és a biznisz produkciós oldala.

Röviddel azután, hogy a WWE-be kerültem, már kreatív megbeszéléseken vettem részt Vince-szel, ami végül odáig vezetett, hogy meghívtak a produkciós értekezletekre, amiken nem lett volna kötelező részt vennem. A tévéfelvételek előtt direkt korán keltem, hogy ott tudjak lenni rajtuk. Az emberek őrültnek tartottak érte, de nekem csakis az volt a célom, hogy tanuljak, és rájöjjek, mi az, amit a cég keres.

A birkózók és az iroda néha nagyon különböző vízióval vagy elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy mi is az, amit akarnak.

Nekem egészen egyedi rálátásom van mindkét oldalra, és ez egyrészt lehetővé teszi, hogy más szemmel tekintsek az előadókra, ugyanakkor arra is képes vagyok, hogy megmondjam nekik, mire van szükségünk tőlük. El tudom magyarázni, hogyan dolgozhatnak rajta. Hogyan prezentálhatják magukat a kameráknak. Hogyan tudják kidomborítani a karakterüket, és megjeleníteni a saját márkájukat.

Számunkra a karakterek mindig a karizmáról szólnak. Tehát ezt keressük bennük a leginkább. Számos lenyűgöző atléta fordul meg nálunk a Performance Centerben, némelyik rendelkezik karizmával, mások pedig nem.

Már sok olyan embert felvettem, akik karizmatikusak, de nem feltétlenül a legjobb atléták, pusztán azért, mert nem bírtuk levenni róluk a szemünket.

A példa kedvéért: szerződtettem egy srácot Kínában, akit az odaküldött stáb egyik tagja sem vett fel a listájára, és amikor a nap végén megpróbáltuk eldönteni, hogy kiknek kínáljuk fel az esélyt, hogy a WWE-vel edzhetnek, megkérdeztem tőlük, hogy ez a srác miért nincs köztük. Mindenki azt hitte, hogy viccelek.

Pedig teljesen komolyan kérdeztem. A srác egy nehézsúlyú mongol birkózó volt, tehát atlétikus ugyan, de nehezebb az átlagnál, és bizonyos értelemben nem az a típus, akit mi keresünk, viszont ledolgozta a hátsóját! Mindenben utolsó volt, de sosem adta fel. Csak azért is továbbment. Mások összeszedtek egy kisebb sérülést, és már ültek is le. Lerítt róluk, hogy levegő után kapkodnak, és pihenniük kell. Aztán tíz perccel később visszajöttek.

Ez a srác összeszorította a fogát, végigcsinált mindent, és nem bírtuk levenni róla a szemünket. Vicces dolgokat csinált, pedig nem szándékosan tette. Mindig a figyelem középpontjában állt, akkor is, ha épp nem csinált semmit.

A stábban mindenki ellene volt, és akkor megkérdeztem tőlük, hogy "Van köztetek valaki, aki nem ezt a srácot bámulta egész nap? Mind róla beszéltetek. Miért? Mert ő az elásott kincs ebben a csoportban!"

Ezért áthoztuk őt a Performance Centerbe, és azóta nem telik el hét, hogy valaki ne küldene róla egy képet vagy egy videót, amin éppen tíz-tizenöt ember lesi, hogy mit csinál. Egyfajta természetes karizma van benne, amit az ember nem tud behatárolni, de érzi, hogy ott van.

Ez a legfőbb dolog, amit keresek.

Látunk tőle valaha is egy moonsaultot? Valószínűleg nem. Egy új Shawn Michaels lesz belőle a ringben? Garantálom, hogy nem. De ha szereti, amit csinál, ha keményen dolgozik érte, és fejben is összeszedett marad, akkor valószínűleg befut és sikeres lehet.

Számomra ez a legfontosabb: a kisugárzási faktor.

- Ezzel tulajdonképpen megválaszoltad a következő kérdésemet, de azért felteszem. Amikor megfigyeled a jelölteket, pontosan mi az, amit keresel?
- Nézd, nyilván más tényezők is közrejátszanak. Én sem úgy értettem, hogy "nahát, micsoda személyisége van, akkor minden más mehet a kukába!" Az atlétikusság magától értetődően fontos; a hajlandóság, hogy igenis ezt akard csinálni; a szándék, hogy keményen dolgozz érte; de azt is nézzük, hogy ki az, aki vezéregyéniség.

Amikor edzőtáborba hívjuk a jelölteket, a külső szemlélők olykor azt mondják nekünk, hogy direkt túlhajtjuk őket, csak azért, hogy egy szemeteskosárba hányjanak. A valódi célunk az, hogy kiemeljük őket a komfortzónájukból, hogy lássuk, mit kezdenek a helyzettel.

Ha jól érzed magad, könnyű kedvesnek és profinak maradni, de ha kimerült vagy, és éppen belehánynál egy hordóba, miközben valaki üvölt veled, hogy még többet vár tőled, a melletted álló srác pedig összeesik, mert ugyanúgy érzi magát, mint te, akkor mit csinálsz? Segítesz neki felállni, vagy elküldöd a francba, és csak a saját dolgoddal törődsz?

Minden ember máshogy reagál dolgokra. Én vezéregyéniségeket keresek. Olyanokat, akik képesek profin viselkedni. Tökéletes atlétákat, a szó minden értelmében.

Tehát számos tényező akad, de ha egy dolgot kell kiemelnem, az mindig a karizma.

- Egy pillanatig még térjünk vissza a Kínában szerződtetett srácra. Úgy tűnik, mintha a WWE-ben elvárás lett volna - és talán még most is az - egy bizonyos külső ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Természetesen mindig voltak kivételek, de az elmúlt néhány évben mintha a feje tetejére állítottad volna ezt a hagyományt. Hogyan került sor erre a váltásra?
- Én abban hiszek, hogy a tehetség az tehetség. Számos különböző formában, méretben, külsőben és érzésben nyilvánul meg. Azt hiszem, néha méltatlanul kritizáltak minket amiatt, mert azt adtuk az embereknek, ami a legsikeresebb volt.

Erre számos példa akad a múltból. Sokszor hallottam, mit mondanak az emberek a WWE és a külső vonatkozásában. Ha megkérdezik, hogy van-e egy bizonyos atlétatípus, amit a WWE keres, én azt mondom, persze, mint minden műfajban.

Ha az ember nem lát más ételt, csak steaket, nem meglepő, hogy mindig steaket fog enni. Tehát amikor a hozzánk érkező előadók mind ugyanúgy néznek ki és ugyanolyan a kisugárzásuk, akkor kialakul egy bizonyos minta, mert ez van előtted, és ez az, amiből válogatsz.
De az én válogatási elveim nem ilyenek. Természetesen tudom, hogy Vince mit szeret, és hogy néz ki az általa elképzelt ideális előadó, de elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam: több különböző őstípust is kedvel. Ezért nem csak egyfélét mutatok neki, hanem mindenből kap egy kicsit.

Amikor meglát egy Bray Wyattet, azt fogja mondani: "Ez király!" Aztán lát egy Braun Strowmant, és azt fogja mondani: "Na, ez már döfi! Imádom!" Aztán lát egy Finn Bálort, hallja, hogy a lányok megőrülnek érte, látja a testfestéket, és azt fogja mondani: "Hű, nézzenek oda! Csúcs!" A különbség annyi, hogy nyolc évvel ezelőtt még nem mutatták volna meg neki.

Néha azon is eltűnődöm, hogy vajon Bray Wyatt tíz évvel ezelőtt is odakerült volna Vince elé. És nem vagyok biztos benne. De ez nem jelenti azt, hogy Vince nem imádta volna már akkor is.

Minden szinten a sokszínűségre törekszem. Még a birkózók nemzetiségét tekintve is. Azt akarom, hogy mindenki találjon valamit a WWE-ben, ami bevonzza, mert kötődni tud hozzá. Ez a munka még folyamatban van.

És ezt a folyamatot kiválóan látni a Performance Centerben. Ha megnézzük az ottani tehetségeket, a negyven százalékuk más országokból érkezett. Tizenhét nemzet képviselteti magát. A tanoncaink negyede nő. Soha nem volt még ekkora változatosság az előadóink között, és ez szándékosan van így. Pontosan erre törekszünk.

Hogy ez látszik-e már a fő rosteren? Egyelőre még nem annyira, mert időbe telik, amíg ez felszivárog, de meg fog történni.

Én akarom ezt a sokszínűséget. Ha csak a hölgyeket nézzük, akarom, hogy legyen egy Sasha Banks, aki kisebb, de jártatja a száját, pimasz, arrogáns és kiváló atléta. Akarom, hogy legyen egy nagyobb, dominánsabb figura, mint Charlotte. Akarom, hogy legyen egy Nia Jax, aki a veszély auráját hordozza magában. Akarom, hogy legyen egy Bayley, aki naiv, kislányos, szereti a rajongókat, és őt is szereti mindenki.

Ugyanakkor kellenek olyanok is, mint a Bellák, akik a női mezőny Kardashianjai. Ez is a változatosság része.

A srácokkal ugyanez a helyzet. Akarok egy Cenát, akarok egy Randy Ortont, de ugyanígy akarok egy Bray Wyattet, egy Braun Strowmant, egy Finn Bálort, egy Samoa Joe-t vagy egy Kevin Owenset. Meg Big Cass-t, mellette a tökmag Enzóval, akinek sosem áll be a szája.

Erre a sokszínűségre törekszem.

- Ahogy végignéztem a WrestleMania cardon, és láttam az NXT-ből érkező sztárok tömkelegét, elgondolkodtam azon, hogy milyen sokat változott a mezőny az elmúlt egy évben. Rengeteg fiút és lányt hívtak fel a fő rosterre, de mekkora kihívást jelentett ez az NXT számára?
- Számomra ez volt az elmúlt év legnagyobb kihívása. A draft idején nem kevesebb, mint tizenhat embert hívtak fel. Hála az égnek, hogy legalább Asukát megtarthattam, mert ő volt a biztos pont. A férfiak mezőnyét teljesen lecsupaszították, szinte az egészet elveszítettem.

A színfalak mögött ugyanez történt. Az executive producert, aki együtt dolgozott velem a műsoron, szintén felhívták. Kerestem helyette egy újat, ő két hétig maradt, és már vitték is a fő rosterre.

Elveszítettem a szerkesztői csapatomat, akik segítettek megteremteni a márka külsejét és kisugárzását, mert őket is felhívták. Persze örültem nekik. Olyan jól dolgoztak, hogy a vezetőség azt mondta: "Terjeszkedünk, jön a 205 Live, jön ez, jön az, szükségünk van rájuk idefent."

Aktívan részt veszek az NXT-s termék írásában, de az íróstábomat is felhívták! Két külön brandre osztottuk a fő rostert, kellett egy más stílusú íróstáb, és hozzájuk fordultak.

Egy teljesen új csapattal kellett dolgoznom, és időre volt szükség, amíg meg tudták vetni a lábukat. Olyan volt, mintha mindent elölről kellett volna kezdenünk. Ez nagy kihívás, de az NXT-nek éppen az ilyenekben rejlik az ereje. Örökké változik, de mindig friss marad, és mindig mást látunk benne, mint egy évvel ezelőtt. Nem biztos, hogy jobb lesz, de az igen, hogy más.

Szóval most egy új csapat dolgozik velem a színfalak mögött, akiket apránként szedtem össze a Summerslam óta, de végre összeállt, és nagyon izgatott vagyok! Most először érzem azt a draft óta, hogy az NXT visszatért, és megint szét fogjuk szedni a házat.

Én úgy érzem, hogy az NXT nem hagy minket elkényelmesedni, és eközben a fő roster is egyre többet követel, egyre több műsort gyártunk, legyen az helyi piacokra szánt tartalom Nagy-Britanniában, vagy a cirkálósúlyú mezőny, vagy a női torna, amit az idei évben rendezünk.

Ezek közül mindegyik izgalmas lehetőség, és izgalmas célponttá teszik az NXT-t.

- Le tudnád írni, hogy milyen érzés az, amikor egy előadó sikeres az NXT-ben, a fő rosteren viszont nem tudja megvetni a lábát?
- Nehezen élem meg, ahogy ők maguk is. De mindig azt mondom a birkózóinknak, hogy egy pályafutás nem sprint, hanem maraton.

Tudom, hogy azt mondjuk, hogy az NXT egy harmadik brand, és tényleg az, eltöltheted ott a pályafutásodat és sikeres lehetsz, de ha megkapod az esélyt, hogy átmenj a RAW-ra vagy a Smackdownra, mindent elölről kell kezdened. Más a menedzsment, és hozzá kell szoknod, hogy itt semmi sem a régi. A munkád ugyanaz, de visszakerülsz a startvonalra, és újból ki kell érdemelned mindent, mert a fő rosteren prezentált termék némileg eltér a miénktől.

Ez a territóriumi időkben is így volt. Előfordult, hogy nagyon népszerű voltál az egyik territóriumban, aztán kockáztattál, és átmentél egy másikba. Néha bejött, néha nem.

Tudom, hogy frusztrálja őket. Sok kérdést tesznek fel, mi pedig megpróbáljuk a lehető leghatékonyabban segíteni őket.

Azt is észben kell tartani, hogy a mai világban már akkor is rendkívül sikeres lehetsz, ha épp nem te vagy az első számú attrakció, "A Srác" vagy "A Lány" a fő rosteren, mert így is értékes részévé válhatsz a RAW-nak vagy a Smackdownnak, és számítanak rád.

Hogy többre vágynak-e ennél? Persze. Idővel meg fog valósulni? Talán.

Az ember mindig újrateremti önmagát, és keményen dolgozik. Állhatatosan teszi a dolgát.

Ahogy mondtam: egy pályafutás nem sprint, hanem maraton. Ha elérted azt, hogy a RAW-n vagy a Smackdownon szerepelhetsz, miközben alig négy éve vagy a bizniszben, az már nem rossz eredmény.

És ha két évvel később eljutsz oda, hogy megkapod az esélyt a feljebb lépésre, azt már jó futásnak nevezem.

Az interjút Scott Dargis készítette az NBC Sports számára. Megjelenés: 2017. március 23.

A magyar szerzőről: a
Doktor veterán wrestling-szakértő és publicista, az Eurosport és a Viasat 6 korábbi munkatársa, valamint a Hungarian Championship Wrestling porondmestere, kommentátora és a Szorító Podcast alapító-műsorvezetője.






 

2 megjegyzés:

Üzemeltető: Blogger.